A Magyar Honvédség jelképeiről és jelzéseiről szóló 3/1996. (IV. 12.) HM rendelet 1. § (1)-a szerint:
„A csapatzászló a hazához, a nemzethez, az eskühöz és a csapathoz való kitartó hűség, valamint a bátorság, a katonai becsület és a bajtársiasság jelképe, az adott katonai szervezetet önmagában is megtestesítő szimbólum.”

A HM rendelet 1. számú melléklete szerint:
1. A zászlóalap: 120 centiméter magas és 140 centiméter széles, műszál alapú fehér szatén anyagú téglalap, mindkét oldal közepén a Magyar Köztársaság címerével, amelyet jobbról cserfaág, balról olajág övez. A címer magassága a koronával együtt 57, szélessége a lombozattal együtt 58 centiméter. A címer selyem rátéttel, arany és ezüst színű hímzésekkel készül.
A zászlólap széleit a hosszabb oldalakon 11-11, a rövidebb oldalakon 9-9, 10 centiméter alapú, 15 centiméterre benyúló piros és zöld lángnyelvből álló pártázat övezi. A lángnyelvek minden oldalon piros színnel kezdődnek és végződnek, a zászlólap négy sarkában a lángnyelveket zöld színű körcikk választja el.
A zászlólapnak a rúdhoz nem illeszkedő, három szabad szélén 5 milliméteres nemzeti színű selyemzsinórból készült szegés van, két szabad csúcsán 10-10 centiméteres nemzeti színű selyembojttal.
A zászlólapnak a pártázaton kívül eső fehér része a rúdon egyszer körülcsavarva, ahhoz 3 egymástól egyenlő távolságra lévő sorban 25-25-25 darab egyenletesen elosztott félgömb fejű sárgaréz szöggel van rögzítve.
2. A zászlócsúcs: 21 centiméter hosszú, stilizált levél formájú homokfúvott sárgaréz, mindkét oldalán Magyar Köztársaság pajzstartók nélküli, barokk formájú, öntött bronz címerével.
3. A zászlórúd: 238 centiméter hosszú, henger alakú, skarlátszínűre lakkozott, alsó harmadánál szétcsavarható rúd. A szétcsavarás helyénél sárgaréz gyűrűk, alsó végén sárgaréz kupak zárja le.

Az MH Altiszti Akadémia csapatzászlója, őrzési helyén